Népdaltól volt hangos pénteken, április 21-én az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és környéke, ahol is a „Lefelé folyik a Tisza…” elnevezésű népzenei műsort tartották meg, amely a budapesti Nemzeti Kulturális Alap és az óbecsei önkormányzat támogatásával jött létre.
„A kórusok találkozója az egyik leg­fon­to­sabb szín­tere hagyo­mányőrző mun­kánk­nak. A zene, a dal az, ami össze­köt, meg­nyug­tat és meg­nyitja a szí­ve­ket. Elő­de­ink­nek is sokat jelen­tet­tek dalaik, mert azok­ban mond­ták el örömü­ket, bána­tu­kat. A közös ének­lés pedig még fel­emelőbb volt szá­mukra. Népzenénk őrzése és bemutatása céljából szerveztük ezt a mai estét, hiszen a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek”, mondta Karácsonyi Éva műsorvezető. A műsor elején Kisimre Szerda Anna, a Petőfi kultúrkör elnökségének tagjai, a rendezvény házigazdája köszöntötte a jelenlévőket és a fellépőket; a Mórahalmi Parasztkórust, a temerini Dalárdát, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjait, a gunarasi Rozmaring asszonykórust és a csókai Rákóczi férfikórust, illetve a Petőfi kultúrkör Dúdoló kórusát, Botra férfikórusát, a Csörögi fiú- és Csincsele leánykórusát. „Miért is vagyunk itt? Kik is vannak itt? Szükségünk van erre? Visszafelé kezdem. Igen, szükségünk van a találkozókra, találkozásokra, a közös éneklésekre, az együttlétekre. Hogy miért? Mert megerősít bennünket, összeköt, összekovácsol. Az éneklés által segíti életünket a csoport, a közösség, ahová hétről hétre eljárunk. A csoport tagjaival gyakran megosszuk örömünket, bánatunkat, megünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, és egymás mellett állunk a nehéz pillanatokban is.   Szabadidőnket áldozzuk fel, de nem hiába, hiszen egy nemes cél érdekében tesszük ezt.  És kik vagyunk mi? Olyan emberek, akik szeretnek énekelni, muzsikálni, és fontosnak tartjuk értékeink éltetését és továbbörökítését a jövő nemzedékeire. Ezért vagyunk ma is itt: megmutatni értékeinket, népzenei hagyatékunkat – népdalaink, népzenénk sokszínűségét Bukovinától Szigetközig, de külön figyelmet fordítva a hazai népzenei örökségünkre is. Mindezt tesszük oly módon, hogy közben jól s jót szórakozunk, barátkozunk, mulatozunk, mert igazából ott volt, ott van helye az éneklésnek. Mégis Kodály Zoltán törekvéseinek, munkájának köszönve a népdal bekerült a színházakba, felkerült a színpadra, ezért élvezhetjük mi is a népdalkórusok előadásait”, tette hozzá Kisimre Szerda Anna.
Az est folyamán Bácskai aratónóták és szerelmes dalok, bukovinai népdalok, zalai népdalok, betyár- és katonadalok, felcsíki dallamok és szigetközi népdalok csendültek fel, míg a műsor utolsó produkciójaként a rendezvény címadó dalát énekelte el a több mint száz fős énekkar. Az est végén a Petőfi kultúrkör ajándékát kapták meg a vendégek csoportvezetői, majd közös vacsorán vettek részt a fellépők.