Immár negyedik könyvének kiadását ünnepelte könyvbemutatóval Lajber György, a Magyar Szó nyugdíjas újságírója pénteken, november 3-án, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben.
2005-ben, a Magyar Szó gondozásában jelent meg első könyve, Derűs hordalékok címmel, amelyben vidékünk anekdota kincseit és tréfás történeteit írta meg, majd 2010-ben a Proleter nyomda kiadásában megjelent Csak röviden című könyve, amely aforizmákat, bökverseket, villámtréfákat, újságcikk címkommentárokat tartalmaz. 2014-ben a Petőfi kultúrkör és a szerző együttes kiadásában jelent meg Ez van - Az én kabarém című, 1958 és 2014 között keletkezett humoros írásokból összeállított könyve. „A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör alelnökeként örülök annak, hogy immár második könyvének kiadásában segítkeztünk Gyurka bácsinak, de tesszük ezt örömmel, nagy megtiszteltetéssel, hiszen ő sokban hozzájárult az egyesületünk létrejöttéhez, újraalakulásához és működéséhez. Őt eddig humoros oldaláról ismertük meg, kabarékat, bökverseket, humoreszkeket írt, a Gondolat-gomolyag című könyvében azonban komoly mondanivalójú versei és magvas gondolatait jegyzetelte le”, mondta Ferenc Edvin, aki az est moderátora volt. A könyvbemutatón Péter Lea és Rókus Zoltán színművész olvasott fel ízelítőként verseket a kötetből, illetve Szerda Balázs egy, a kötetben megtalálható vers megzenésített változatát adta elő, míg a műsor folyamán Kovács Franciska népdalokat énekelt. „Egy nem mindennapi kötet a mindennapokról. Lajber György is a semmiből teremt értéket. A min¬dennapok szertefoszlott pillanatait megörökítve jut el az önkifejezésig. Amit érzett, gondolt és átélt, átnyújtja kö¬zönségének, nyomot hagy vele. Átmenti a mát a holnap¬nak, a lényegtelennek tűnőt lényegesnek láttatja, az ünnep pillanatait kinagyítja, lenyomatot készít belőlük. Ezáltal önmagát is megörökíti. Van mit tennie. Hosszú élete során számos fontos pillanatot élt át. Az alkotó dolga, hogy ne engedje elillanni, ne hagyja szerteszóródni az időt, mely¬ben élünk, és amit megélünk. Az ő dolga az is, hogy emlé¬keztessen, volt mit és miért tenni, aggódni, élni. És így lesz ez a jövőben is. Minden egyes élethelyzet olyan nyersanyag a tollforgató kezében, amit csak ő tud kifejezésre juttatni. Szemüvegén keresztül mutatja be a világot, amiben élünk…. Íme, az ember, aki tollforgatásból élt és nagyon szerette a munkáját. Alkotás¬vágya mindig is nagyon erős volt. Még szabadidejében is tette a dolgát a saját és mások örömére. Ez ösztönözte arra, hogy közölje mindazt, amit fontosnak érez. Lajber György legújabb kötetében, ami immár a ne¬gyedik önálló alkotása, versekben és gondolatokban fejezi ki magát. Lát és láttat. Az olvasó megismer egy embert, aki életét az objektív újságírásnak szentelte, és amikor lehető¬sége nyílott rá, önmagáról kezdett beszélni… Egy biztos: egy ember, egy élet, egy sors körvonalazódik olvasásakor. Egy ember, egy élet, egy sors, mely számos más ember életével fonódik össze. Egységet alkot. Egy család, egy kö¬zösség, egy térség egységét. Becséét, Vajdaságét, Szerbiáét, egy vajdasági magyar nyugdíjas újságíró szemével”, mondta Budai L. Tímea, a kötet szerkesztője. Lajber György elmondása szerint versírással az utób¬bi húsz évben kezdett újra foglalkozni és a rövid gondola¬tai is akkortól láttak napvilágot. „Nem minősítem magam költőnek, csak írogató embernek, aki megpróbál ebben az irodalmi műfajban is kifejezésre jutni. Ebben a kötetben az olvasók tulajdonképpen az életet kapják, ezúttal valóban a szokásosnál kevésbé humoros formában. Olyan élményeket és gondolatokat vetettem papírra, amelyek hetvenen túl kezdtek el igazán mélyen foglalkoztatni. Ezeket az érzéseket eddig nem fejeztem ki az írásaimban, a Gondolat-gomolyag számomra a befelé fordulást jelentette”, fejezte be Lajber György.