Tizennegyedik alkalommal volt hangos népzenétől és gyermekzsivajtól óbecsén a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör környéke, ugyanis november 10-én és 11-én került megszervezésre a Ricsaj Népművészeti Találkozó.
Cseszák Balázs, a rendezvény megálmodója elmondta, hogy a fesztivál célja, hogy lehetőséget teremtsen a gyermek együtteseknek, énekcsoportoknak, szólistáknak a fellépésre, ismerkedésre, szórakozásra. „A fesztivál nem verseny jellegű, így a fellépők feszültség nélkül mutathatják be néptánc és népzenei tudásukat, társaiknak, közönségüknek. A rendezvény két napján színes programot kínálunk. A gyermekeknek lehetőségük lesz népi gyermekjátékok, néptáncok, népdalok tanulására, illetve beleshetnek a népi kézműves mesterségek titkaiba is. A szülők, felnőttek pedig a kirakodóvásárban tekinthetik meg vajdasági kézműves mestereink portékáit, valamint kiállításainkat. Az idei Ricsaj Népművészeti Találkozó a budapesti Nemzeti Kulturális Alap és az óbecsei önkormányzat, valamint magánvállalkozások támogatásával jött létre. A rendezvény szakmai társszervezői a Forrás - Magyar Népművészeti és Kulturális Oktató Központ, valamint az Öko-Becse civil szervezet”, tette hozzá a főszervező.
Pénteken délelőtt a Labud Pejović Iskoláskor Előtti Intézmény alsóvárosi épületében kezdődött meg a Ricsaj, ahol is interaktív gyermekkoncerten vehettek részt a legkisebbek, illetve táncolhattak is. Pénteken délután régi néphagyományokról tartottak előadást, illetve hangszerbemutató is volt. Ferenc Manyi az egykori tejtermékek előállításáról, a fejésről, túró, tejföl és vajkészítésről, a köpülésről beszélt, valamint az íróról és a savóról is hallhattak érdekességeket az érdeklődők. A hangszerbemutatón a törökbecsei Micsik Béla a trombitát, furulyát, különböző dorombokat, a citerát és a tekerőlantot mutatta be. Pénteken este a Szökős együttes lemezbemutató koncertjét nézhették meg az érdeklődők, amely 1994-ben alakult Szenttamáson. A fiatal kamaszokból összeállt csapat tagjai olyan falusi közegben nevelkedtek és szocializálódtak, amelyben a paraszti kultúra – még ha modernebb formában is – de elevenen élt a XX. század utolsó évtizedében is. „Ez a környezet, amely a népi muzsika természetes közege is egyben, nagyban hozzájárult a népzene valódi lelkületének és arculatának megértéséhez, befogadásához, amely azután önkéntelen visszahatott a zenei előadásmódra. A földműveléssel és állattartással kapcsolatos teendők mindennaposak voltak a családi ház és a tanya körül, melyből mi fiatalok is keményen kivettük a részünket. A közös gyermekkori élményeket és kalandozásokat is a népzene szeretete és az együttzenélés öröme ösztönözte”, mondta Csonka Ferenc, a Szökős együttes vezetője. A fiatal kamaszok a gyermeki kalandozásaikon keresztül a térség meghatározó zenészeivé nőtték ki magukat. A bemutatott lemezen kedvenc számaikból örökítettek meg néhányat: nemcsak a húsz év előtt tisztelegve, de a húszéves együttmuzsikálásnak a jelentését és jelentőségét, ezt az összhangzatot fölcsendítve. Fellépett Csonka Ferenc, a Népművészet Ifjú Mestere, Varga Orsolya, Csonka Balázs, Kelemen Zsolt, Králik Gusztáv és Dvorácskó Szebasztián.
Szombaton délután kirakodóvásár nyitotta a rendezvényt, majd a gyermek-táncegyüttesek bemutatkozása következett. A jelenlévőket Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte, aki az együttlét öröméről szólt. „A közösségi művelődést felvállaló és ellátó szervezetek, intézmények megléte, fennmaradása, folytonossága – kiváltképp a mai korban – egy külön kiemelendő bizonyosság körül szerveződik: az együttlét öröme, a tisztesség, az egymás iránti szeretet, tisztelet, megbecsülés és megbecsültség lényegi kimutatása–megmutatkozása, az Istenben, egymásban és magyarságunkban való tiszta hit, mindezek közös megélése!...Ilyen ünnep, ilyen fontos, a vajdasági magyarságunk kalendáriumának fontos napja a Ricsaj. Készülünk rá. Egyesek, s reméljük, sokan vannak ők, türelmetlenül várják már, hisz itt, a kiszámolók, a mondókák, a kergetők, a kézműves foglalkozások, táncházak, koncertek, bemutató színpad és az apró örömök forgatagában és kedves árnyékában bácskai, bánáti és szerémségi gyerkőcök között barátságok szövődnek: kialakul és megszületik a vágy a visszatérő találkozásra. …A Ricsaj az itthon-maradásunk és szülőföldön boldogulásunk apró és fontos fogaskereke...Gondoljunk csak bele: ez a fesztivál oktat, nevel, bemutat, utat mutat, közösen álmodik, tudást nyújt, képez, s a közösen megélhető örömre is tanít”, mondta a VMMSZ elnöke.
A gyermek-együttesek bemutatóján, amelyet a Fokos zenekar kísért, az óbecsei táncosokon kívül, bemutatkozott a Cselefendi táncegyüttes Kishegyesről, a Kisvackor Kelebiáról, Péterrévéről a Pintyőke néptánccsoport, Szenttamásról a Suttyó táncegyüttes, illetve Kecskemétről a Kisbetyárok csoport. Előadásaikban jászsági, somogyi, bogyiszlói, bodrogközi, sárközi, felcsíki és szilágysági táncokat láthatott a szépszámú közönség. A műsor után kézműves foglalkozás, illetve ének- és tánctanítás várta az érdeklődőket, míg az esti műsorban a zentai Magyar Kamaraszínház vajdasági Kamara táncegyüttese és az óbecsei Fokos zenekar produkciója került színpadra. „Egy évvel ezelőtt, született meg az ötlet, hogy válogatott táncosokból álló társulatot hozzunk létre Vajdaságban. Az együttest tagjai mind táncos egyéniségükkel, elhivatottságukkal és tapasztalatukkal ígérik a szakmai minőséget. A csapat júniusban létrehozta első közös munkáját, a Létünk című produkciót, amelyben Vajdaság újratelepítésének történetével foglalkozunk, amely a XVIII. század második felében történt meg. A másfél évszázadon át tartó török hódoltságot követő népvándorlás hogyan alakította és befolyásolta táncunk, szokásaink és néphagyományunk arculatát. Előadásunk autentikus látványvilága elénk varázsolja az akkori létünk. Igyekszünk olyan színpadi jelrendszert alkalmazni, ami mindenki számára olvasható művészi élményt biztosít, így egy egész estés, tartalmas műsort kínálunk a közönségnek, akit nem csak szórakoztatunk, hanem őseink tapasztalatából merítve elgondolkodtatunk, és bizakodó szándékot ébresztünk megmaradásunk érdekében”, mondta Patyerek Csaba.