„A magyar kultúra napját ünnepeljük, azt a napot, amely évezredes történelmünket meghatározta és a jövőben is ezt teszi majd minden magyar közreműködése által, így általunk is. Méltón illeti meg a mai napot az ünnep szó, hiszen jogosan van mit ünnepelnünk, amelyre büszkék is lehetünk bárhol is éljünk a világban. Magyar kultúránk, hagyományaink ápolása nem magyarkodás! Amikor megemlékezünk dicső nagyjainkról vagy egy-egy történelmi eseményről, akkor tiszteletből cselekszünk. Tiszteletből őseink iránt és példát mutatva a jövő generációjának! Rajtunk áll, hogy félvállról vesszük-e kötelességünket vagy teljes mellszélességgel kiállunk hagyományaink mellett! Himnuszunk születése napját, január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a magyar kultúra napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely egy kicsit megkülönböztet bennünket más népektől. Nem különb és nem több, mint más nemzetek kultúrája, de mégis számunkra a legértékesebb: Nemzetmegtartó erővel rendelkezik, amely összeköt bennünket”, mondta üdvözlőbeszédében Magyar Réka műsorvezető, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör ünnepi műsorán, amelyet a magyar kultúra napja alkalmából tartottak az egyesületben szombaton, január 18-án. A budapesti Bethlen Gábor Alap és az óbecsei önkormányzat támogatásával létrejött rendezvényen, jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, testvérvárosunk Csongrád küldöttsége, a Csongrádi Múzsa Művészeti Egyesület 2000 tagjai, dr. Molnár Viktort, a Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatóhelyettesét, Kiss Igor és Stefaniga Csaba, a Községi Tanács tagjai, illetve Nagy Miklós, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnöke. A mintegy háromszáz jelenlévőt Hajnal Jenő, az MNT elnöke köszöntötte, aki felszólalásában kiemelte a őseinktől ránk maradt hagyományok továbbadását. „Az ünnepek ünnepe hozott ma össze bennünket, és a tiszteletadás az egykori helyi énekesek és zenészek emléke előtt. Tiszteletadás, a Tisza-menti népzenei hagyatéknak, amelynek legszebb példája épp itt óbecsén, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör példás munkájában érhető tetten nemcsak az örökség továbbadásában, hanem annak széténeklésében, szétmuzsikálásában és széttáncolásában is a nagyvilágban – hála egyebek között a Fokos zenekar és barátai kiváló tehetségének és nemes küldetéstudatának…Hogy a mai ifjúság továbbmehessen ezen az előkészített, kitaposott úton, arra is szükség van, hogy megerősödjék a kultúrához, az anyanyelvhez fűző pozitív viszonyulásában, ragaszkodásában és egészséges nemzettudatában. Fokozottan szükség mutatkozik a globalizálódó világban az anyanyelv, a népi kultúra, a nemzeti örökség ás az anyanyelvi közösség helyéről és helyzetéről való tényszerű ismeretek közvetítésének, az anyanyelvi öntudat és otthonosságérzés erősítésének, a nyelvi kreativitásra nevelésnek, a kulturális és anyanyelvi sokszínű elfogadtatásának. Röviden: a ma nyelvén érvelni tudó, az ifjúságot is megszólítani képes, széles körű ismeretterjesztésnek, mint amilyen ez a ma esti rendhagyó kultúranapi ünnepség is itt óbecsén. Ugyanakkor milyen fontos szerep vár és hárul a fiatalokra? Bodor Anikó neves zentai népzenekutatónk útmutatása szerint: előadásukkal törekedjenek a népi hitelességre, elsősorban a tájnyelv tekintetében, és az sem baj, ha dallamsoraik ívelése nem maradéktalan, és a tempót sem tudják mindig féken tartani. Fontos, hogy énekünk-táncunk hangulatos, derűs, jóízű és szellemes legyen, hogy az itt hallott és megtanult dalok sohase némuljanak el, és útravalóul szolgáljanak miden zene- és tánckedvelő, önismeretre törekvő újabbnál újabb nemzedék számára”, mondta az MNT elnöke. Az ünnepi műsorban a Fokos zenekar, 2019-ben kiadott, óbecse község népzene hagyatéka című CD-jének bemutatójára kerül sor. A zenekar tagjainak elmondása szerint az anyag már régebben elkészült, de a hanghordozó, az Emberi Erőforrások Minisztérium Csoóri Sándor Programjának támogatásával, tavaly került kiadásra. „óbecsét az 1900-as években a zenei sokszínűség jellemezte. Tamburabandák, fúvósok, cigányzenekarok szolgáltattak muzsikát a legkülönbözőbb események alkalmával. Az idő tájt a zene, az ének a mindennapok szerves részét képezte, a mulatozás, együtt éneklés közösségmegtartó szerepe kiemelt jelentőséggel bírt. Az idő előrehaladtával először a cigányzenekarok, majd lassan, a 80-as évekre a tamburabandák is háttérbe szorultak, feledésbe merültek. Neves gyűjtőinknek meglehetősen kevés hangzóanyagot sikerült rögzíteniük, ez a kevéske is azonban életben tartotta a szikrát, nem hagyta értékeinket a múlt homályába veszni. Az ő munkájuk gyümölcse szolgál alapul a mai koncerthez és a CD-hez. Szeretnénk bemutatni a múlt századi parasztbandák hangzásvilágát, a helyben gyűjtött népdalokat, melyek azokból az időkből valók, amikor a hagyományt nem kellett színpadra vinni, hanem a mindennapok szerves részeként élt, szájról-szájra szállt, generációk esztétikai szűrőjén átesve formálódott, és tündökölt a maga tökéletességében”, mondta Szerda Balázs. Az est folyamán a Fokos zenekar tagjai: Szerda Balázs, Jovánovity Péter, Szabó András, Keszég Ákos és Szerda Ákos, valamint barátaik: Varga Gergely, Bolyos Miklós, Hézső Zsolt, Szabó Annamária, Ölveczky Tamás, illetve Cseszák Korcsik Anikó és Cseszák Balázs mutatkozott be. A műsor során szó esett a pecesori Kucora született Burúzs Annáról, aki citerát hét éves korában fogott először a kezében. Hála Anna néni elevenen őrzött emlékeinek, ragyogó zenei tehetségének és memóriájának, kirajzolódott egy zenei világ keresztmetszete, ami az óbecsei tanyák magyar népét jellemezte a századfordulótól a múlt század közepéig. Kisfilmen bemutatták Varga Matild munkásságát, aki szerint „a szegény emberek munkáját, életét a dal tette könnyebbé, énekkel gyógyították meggyötört lelküket”. Az est folyamán szó esett az óbecsei születésű Ferenc Pál basszprímásról, aki zenész család sarjaként citerázni tanult, de tamburázni is fiatalon kezdett, prím-, valamint basszprímtamburán és tamburacsellón is játszott és már tizenkét évesen a vityillók rendszeres muzsikusa lett. A jelenlévők kisfilmen láthatták a Beretka család, Blazsanik Sándor zenekarának és Rabóckai János bandájának fotóit is. Ők mind óbecse múlt századból ránk maradt zenei hagyatékának jelentős, ám nem egyedüli képviselői. „Az 1900-as években igen sokszínű és aktív volt a zenei élet Péterrévén. Citerabandák, később pedig több tamburazenekar szolgálta ki a mulatni vágyók igényeit. Csehpál József és zenekara, Faragó György (Tollas Gyura) és zenekara Péterréve zenei hagyatékának legjelentősebb képviselői. A legnevesebb bandának, Csehpál József zenekarának játékáról 1986-ban készült felvétel. Ezen felül Péterréve méltán híres asszonykórusát Bodor Anikó fedezte fel. 1994-ben az Újvidéki Rádió zenekara kíséretében nyolcvan népdalt sikerült rögzíteni velük a rádió stúdiójában. Énekük ízes, sallangmentes, letisztult, ahogyan Bodor Anikó, a vezetőjüknek, Zsolnai Danilkának mondta: „arany torkuk van” ”, tette hozzá végezetül Szerda Balázs. A műsor végén a színpadon a bőgőtemetés is megelevenedett, melynek szokása elterjedt volt az egész magyar nyelvterületen, ez a szokás óbecsén is sokáig élt. |